Szerző
Ányos Pál

Ányos Pál

teljes nevén Fajszi Ányos Pál István, pálos szerzetes, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja

1756. december 28. — 1784. szeptember 5.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1475 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Ányos Pál

A csalfa szeretőnek megvetése

Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már szívedet.
Nincs helyed buzgóságomnál,
Mert megszegted hitedet.
Menj annak nyögni ölében,
Kinek leltél szerelmében
Édesb kellemetességet,
Mint nálam, gyönyörűséget.

Nem bízom színre magamat
Ezután, ha szeretek;
Láng gerjessze fel lángomat,
Különben nem éghetek.
Még kék szemeknek sem hiszek,
Sem szóknak, mellyek, mint vizek,
Kedvesek, míg csergedeznek,
S a lehelettel enyésznek.

Legalább e hasznát veszem
Megcsalt szeretetemnek;
Noha többet érdemlettem -
De ez elég szívemnek.
Te pedig, ha jut eszedbe,
Melly változó vagy szívedbe.
Pirulj; s felejts el engemet. -
Háláld ezzel hivségemet.

Ányos Pál aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!