Szerző
Szendrey Júlia

Szendrey Júlia

költő, író, Petőfi Sándor felesége

1828. december 29. — 1868. szeptember 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 5458 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Szendrey Júlia

Keserű kín

Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.

Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.

Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.

S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


meszaroslajos60

2013. október 24. 22:39

Nagyon megható.

nemojano

2013. június 2. 10:10

Nem véletlenül halt meg olyan fiatalon. Iszonyú fátumot hordott a szívében!

43Valeria

2013. március 31. 19:27

Júlia, miután Petőfi meghalt, házssága nem jól alakult, sokt szenvedett emiatt. Egész élete gyötrelem volt!
Nemesné