Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
- U - U U - - U U U -
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
- U - U - U - U - U U
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
U U - U - - - - - U -
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.
- U U - - - - U - U U
Ünnep van valóban, ím a büszke vár
- - - U - U - U - U -
Dús világításnak özönében áll,
- U - - - U U U - U -
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
- - - U - - - U U U U
S vad dombérozásnak hangja jön vele.
- - - U - - - U - U U
Vár alatt útfélen űl kolduscsalád,
- U - - - U - - - U -
Férj s nő átkarolva tartja magzatát,
- - - U - U - U - U -
Keblök melegével óvják gondosan,
- - U U - U - - - U -
S rájok elterítve egy rossz gúnya van.
- U - U - U - - - U U
Igy ülnek sokáig, némán, reszketeg,
U - - U -- - - - U -
Míg a férjnek ajki szólni kezdenek:
- U - U - U - U - U U
"Márma van karácsony szentelt ünnepe,
- U - U - - - - - U U
A nép megváltója márma születe;
U - - - - U - U U U U
Jó hogy ez egy emlék megmaradt reánk,
- U U U - - - U - U-
Mert feledtük volna, hogy megváltatánk.
- U - - - U - - - U -
Óh hatalmas Isten, hát miért, miért
- U - U - - - U- U-
Ontatál fiaddal értünk drága vért?
- U - U- U - - - U -
Hogy dombérozásra több ünnep legyen,
- - - U - U - - - U -
S a nép rab maradjon véges-végtelen?
U - - U - - - - - U -
Cél után fáradni, küzdeni dicső,
- U - - - U - U U U -
Elfeled minden bajt, aki célhoz jő,
- U - - - - U U - - -
Ah, de én mért hordom a szörnyű igát,
- U - - - U U - - U -
Csak hogy életemet nyomorogjam át,
- U - U U - U U - U -
S amelyet kiküzdök, életem minek,
U U - U - U - U - U -
Hogy legyen igámat hordani kinek?
- U U U - - - U U U -
Rettentő körút ez, melynek vége nincs,
- - - U - - - - - U -
Egy kétségbeejtő örökös bilincs. -
- - - U- - U U - U -
Vagy nagy ég, megvolnánk váltva általad,
- U - - - - - U - U U
És igába tart csak zsarnok akarat?
- U - U - - - U U U U
Úgy még jő idő, mely újra törvényt tesz.
- - - U - U - U - - -
S a megváltó újra gunyhó sarja lesz. -
U - - - - U - - - U -
Hátha e bíró még gyermekem lesz tán,
- U U - - - - U - - -
Óh, takard, takard nőm édes gondosan.
- U - U - - - - - U -
Jőjj, jőjj közelebb, így hajtsd reám fejed,
- - U U - - - U- U -
Hadd tomboljon a szél, rossz szűrünk felett,
- - - U U - - - - U -
Szálljon a hó, itten vad dühe nem ér." -
- U U - - - - U U U -
S ím leszáll közéjük enyhadó tündér,
- U - U - U - U - - -
Édes álomképet sző rájok keze,
- U - - - - - - - U U
S boldogok mindhárman, férj, nő s gyermeke.
- U - - - - - - - U U
S hogy ne verje őket zord valóság fel,
- U - U - - - U - - -
Lassan eltakarja őket hólepel. -
- U - U - U - - - U U
A várból öröm száll - zúg a téli szél -
U - - U - - - U - U -
A család helyén csak kis hódombot ér.
U U - U - - - - - U -
| A
B
C
C
D
D
C
C
E
E
B
A
C
C
C
C
D
E
F
F
C
C
G
H
I
E
J
J
K
K
A
A
L
L
D
B
C
C
M
M
C
C
N
C
F
M
| 11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|