Szerző
Ábrányi Emil

Ábrányi Emil

költő, műfordító, újságíró

1851. január 1. — 1920. május 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 9797 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. augusztus 18.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (12)

Ábrányi Emil

Veled örökké...

Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!

A vándort csillag vezeti,
Mosolygó szemed engem.
Felhő takarhat csillagot,
De a te szemedet nem!

E tiszta ég el nem borúl,
Meg nem törik sugára,
Csak néha ejt szent harmatot
A mások bánatára.

Pacsirta-hangod dallama
Ébreszt föl kora reggel, -
És éjjel, mint a csalogány,
Elringatsz énekeddel.

Megyünk ki a mezőre és
Apró virágit szedjük...
S mindazt, mi gőg és hiuság,
Szivünkből kinevetjük.

De hogyha jő egy védtelen,
Az vendég lesz minálunk.
Enyhítni szomját, üdítő
Forrás-vizet kinálunk.

Járunk-kelünk a földön át
Mint két eltévedt gyermek,
Míg értünk küldött angyalok
Végtére majd föllelnek.

Akkor, szerelmem, elmegyünk
A kedves angyalokkal,
Egy földön kezdett, végtelen,
Örökbe játszó csókkal!

1881.

Ábrányi Emil aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!