Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
UU - - - - U - U - -
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
- - - - - - - - U -
Ki révedezve sejti már a rejtett
U - U - U - U - U - -
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
U - - - U - - - U -
Maga körül minden zajt elfelejtett,
U U U - - - - - U - -
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
U - - - U - - - U -
Körötte durva, lármás utasok
U - U - U - - U U -
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.
U - - - U - - - U -
Néztem hevült arcocskáját merengve:
- - U - - - - - U - U
Ki tudja, milyen sötét hivatal
U - U U - U - U U -
Felé viszi szegény leányt a zengve
U - U U U - U- U - U
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
U U - - - - U U U -
De addig még övé a betűk lelke,
U - - - U - U U - - U
A kopott regény minden szava dal:
U U - U - - - U U -
Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,
- - - - - - - - U - U
S féltérden helyezi szívét eléje.
- - - U U U - - U - U
S megáldottam magamban ócska könyvét;
U - - - U - U - U - -
Ó, mert lehet akármi ponyva bár,
- - U U U - U - U -
Letörli egy sorsocska árva könnyét,
U - U - - - U - U - -
S a vad világ többé nem oly sivár:
U - U - - - U - U -
Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd
U - U - - - U - - - -
Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már -
- - - - - - - - U -
Egy rossz író is így érhet föl tisztelt
- - - - U - - - - - -
Rendű és rangú harminchat minisztert!
- - - - - - - - U - -
Ó, hadd rontsák hát mások a világot,
- - - - - - U U U - -
Politikák, jelszavak és hadak!
U U U - - U U - U -
Csak a tollakat ne fogja meg átok,
U U - U - U - U U - U
Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!
- - U - - - U - U U
Isten szívét nem bizta, csak tirátok,
- - - - - - U - U - -
S míg ég és föld bús rommá omlanak,
- - - - - - - - U -
Hű könyveinkben daloljon a lélek
- - U- - U - U U - -
Vigaszos daccal: mégis szép az élet!
U U - - - - - - U - U
| A
B
A
B
A
C
D
D
| 11
10
11
10
11
10
10
10
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | | |
|
|