Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék,
U - - U U - - - U - -
Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,
- - - - - - - - U -
A színek selymét és a hangok ércét
U - - - - - U - U - -
Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.
U - - - U - - - U -
Homályosan, mint félálom lidércét,
U - U - - - - - U - -
Még sejtettem a süllyedő jelent,
- - - U U - U - U -
Egy kósza inger jött, de már nem érzék,
- - U - - - U - U - -
Felfogták még, s nem tudták, mit jelent.
- - - - - - - - U -
Egy csöndes park előtt zsibbadtan álltam:
- - - - U - - - U - -
Szelíd csoportban tündérképre váltan
U - U - - - - - U - -
Leányok néztek rám - vagy rózsatők?
U- - - - - - - U -
Úgy éreztem, az ég vállamra reszket,
- - - U U - - - U - -
S körültem csöndesen táncolni kezdtek
U - - - U - - - U - -
Nőszagu rózsák s rózsaszagu nők.
- U U - - - U U U -
| A
B
A
C
| 11
10
11
10
| | A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
A
B
| 11
11
10
| | | |
|
|