Akár van jó idő, akár van rosz idő, U - - - U - U - - U U - Beteg békesség, vagy haldokló háború, U - - - - - - - - - U - Jó kedv az országban, vagy országos ború; - - U - - - U - - - U - Bár remény, türelem, mind fáradtan kidől: - U - U U - - - - - U - - Azért az Üstököst mégis csak megirom. U - U - U - - - - U U U Sok rosszat megértem, sok baj átment rajtam. - - - U - - - U - - - - Vártam, hogy majd úgy lesz, a miként volt hajdan. - - - - - U U U - - - - Nagy esést, inséges esztendőt átéltem, U U - - - U - - - - - U Az telt be, mit féltem, soha mit reméltem. - - U - - - U U - U - U - Azért az Üstököst mégis csak megírtam. U - U - U - - - - U - U Kedves halottam volt csendes ravatalon: - - U - - - - - U U U - Kikisértem, néztem, mint nő a sírhalom. U U - - - - - - U - U - Ravatal gyertyája megtértemkor égett: U U - - - U - - - U - - Irj! csinálj tréfákat, ez a mesterséged! - U - - - U U U - - - U - Azért az Üstököst csak meg kellett írnom. U - U - U - - - - - - U Virasztottam sokszor kedves betegemnél, U - - - - - - - U U - - Forró lélekzése szívem körűl-lengé. - - - - - U - - U - - - Két kezem imára kulcsolódni vágyott; - U U U - U - U - U - - Nem lehet! irnom kell sok nagy furcsaságot. - U U - - - - - - U - U - Azért az Üstököst csak meg kellett írnom. U - U - U - - - - - - U Levert a kór, testem reszketett a lázba`. U - U - - - - U - U - - Készültem a porba, lelkem megalázva. - - U U - U - - U U - U Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi: - - - U U U U - U - - U "Elég volt; - végeztél; - mehetsz már pihenni." U - - - - - U - - U - U - Azért az Üstököst csak meg kellett írnom. U - U - U - - - - - - U Bezártak börtönbe, négy fal közül néztem, U - - - - U - - U - - - Hogyan tavaszodik a boldog természet. U - U U U U U - - - - U Irigylém a koldúst, kinek nincs hol hálni, U - - U - - U - - - - U Egeret, madarat, ki tud bújni, szállni. U U - U U - U - - U - U - Azért az Üstököst ott is csak megírtam. U - U - U - - - - U - U Rossz kedvü a magyar, s széles rossz kedvében - - U U U - - - - - - U Az ő poétáit választá ki szépen. U - U- -- - - - U - - Gyérülnek, elfogynak, kik még gondolnak ránk. - - U - - - - - - - - - Miattad, nemzetem, ma is meghalhatnánk. U- - - U - U - - - - - - Azért az Üstököst most is csak megírom. U - U - U - - - - U - U
| A
B
B
A
C
| 12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
| 12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
| 12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
| 12
12
12
12
12
| | A
B
C
C
D
| 13
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
| 12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
| 12
12
12
12
12
| | | |
| Alliteráció
|