Ányos Pál Egy Nimfa dicséri Keményt, Ekho felel reája című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Mulatozol Nimfa a nyirkos ereszben,
 U U U -   -  U U   -  U  U -   -   
S lantod ékességét nem is veszed eszben,
   -  U  - -  - -   U  -   U  U  -   U  
Olly érzékeny szivvel áldozol Keménynek,
-    -  - -     -  U  -  U -   U -   U  
Ez illendő zsoldja a jótéteménynek!
U  -  -  -   -   U U  - - U -   U  
Éppen a zöld pázsit néztem kiességét,
-  U  U  -    -  -   -  -   U-  - -  
Örömmel szemlélvén Flora ékességét,
U -  -    -  -  -    U U - -  - -   
Hallgattam kőszálról dőlő viz csergését,
 -   -  -   -  -  -   - -  -    -  - -   
S fák ágában akadt Zefirus nyögését,
   -  - - U  U -    U U -    U - -   
Midőn csak eltele völgyem vidámsággal,
 U -    U  -  U U  -   -   U -  -  -   
Hozván énekedet szelek lankadtsággal!
 -  -  - U U -    U -   -  -   -  U  
Istenséget véltem laknia lantodban,
-  -  - -   -  -   -  UU  -  -  U  
Annyira vidultam hangoztatásodban,
-   U U  U -  -   -  -  U - -  -   
Vagy bizon Apollót képzeltem sipjával,
 -    U U  U -  -   -  -  -   -  - -   
Midőn sétálgatott Admetus nyájával.
 U -   - -  U -   -  U -    - - -   
De akár Isten légy, akárcsak halandó,
 U U -  -  -   -    U -   -   U -  -  
Lantolás módgyában erőd nem mulandó!
 -  U -   -   - U  U -   -   U -  - 
Igy ámbár messzére voltál is szememtől,
U   -  -   -   - U  -  -  -    U -  -   
Mégis érdemeltél sohajtást szivemtől!
 - U  -  U -  -   U -  -     U -  -   
Sőt karjaimat is széllyel terjesztettem,
 -   -  UU U  -    -   -   -  -   -  -   
Mert ölelésedre már elkészitettem!
 -   U U - -  U  -  -  -  U -  -   
Látván pedig, hogy csak csalnak képzelésim,
 -  -   U -    -     -    -  -   -  U - U  
Orcámat áztották csendes könyvezésim!
-  - U  -  -  -    -  -   -   U - -   
Mint szintén Nárcissus epedt keservében,
 -     -  -   -  -  U  U -    U -  - U  
Érettem sohajtván egyedül szivében, -
- -  -   U -   -  U  U -    U - -     
Hallván szavaimat, futott hogy öleljen,
 -   -    U UU -    U -    U   U -  -   
De sohasem talált a meggondolt hellyen,
 U  U U -   U -   U  -  -  -    -   -   
Siralommal kezdte törött kiáltásit!
 U U -  -   -   U  U -    U-  - -   
Siralmim másolták szegény zokogásit!
 U -  -   - -  -    U -    U U - -   
Kért? kértem, átkozott? átkoztam viszontag,
 -     -  U   -  U -    -  -  -   U  -  -   
Végre szóm megmaradt, kő lett a többi tag.
 -  U   -   -  U -     -  -   U  -  U  -   
De tudom már, Nimfa, hogy veled beszélek,
 U  U -   -    -  U   -    U -   U  - -   
Mert mennyei sugárt fejeden szemlélek.
 -    -   UU  U -    U U -    -  - U  
Áldlak, hogy énekled Kemény eseteit,
-   -    U   - -  -   U -   U U U-   
Ki Elizeumnak lakja szép mezeit.
 U U U U-  -   -  U   -   U U-   
Kemény? ah melly édes név Magyarországnak,
 U -    -   -    - -   -   U  U -   -  -   
Melly rettentő török s tatár pogánságnak!
 -     -  -  -  U -     U -   U -  -  -   
Szóljon Erdélyország, ahol hadakozott,
  -  U  -  -  -   -   U -   U U U -   
Ahol Hunyadinak éltével áldozott.
U -   U  U U U  -  - U  -  U -    
Nyugodj mármost, Nimfa, Pindus tetejében,
  U -    -  -     -  U   -  -   U U - -   
Mert már Febus merül esti tengerében,
 -    -   U -   U U  -  U  -  U - U  
Én is felfüggesztem a szegre lantomat,
-  -   -  -  -   U  U   -  U  -  U -   
S álomnak eresztem testetlen hangomat.
  - -  U  U -   -   -  -  -   -  U U  
A

A

B

B

C

C

C

C

D

D

E

E

D

D

F

F

G

G

A

A

H

H

B

B

A

A

I

I

E

J

B

B

K

K

D

D

L

L

B

B

E

E

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12





















Alliteráció













Alliteráció