Menekülj, menekülj innen
Pocsolyás Értől elszakadt legény,
Sorvadva, várva itt tovább ne ülj.
Nem kellenek itt úri álmodók,
Menekülj, menekülj.
Rossz a világ itt: dacos Hunnia
Álmodva vívja a régi csatát.
Veri a Jövőt: balladát akar,
Balladát, balladát.
Homlokod sárgult, lázas a szemed,
Sejtő, beteg és finom a dalod.
És akarod még mindig a babért,
Akarod, akarod?
Dalaid könyvét dobd a tűzbe be,
Sorvadva, várva itt tovább ne ülj:
Pocsolyás Értől elszakadt legény,
Menekülj, menekülj.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. március 19. 18:50 |
''Pocsolyás értől elszakadt legény, menekülj, menekülj.''
Elment Párizsba, nem kellenek itt úri álmodók! Dacos lett Hunnia.
Párizsból mindig haza tért, s itt volt nyugodt a lelke, is falujában!
Nemesné