A kerti golyókon a nap tüze ég...
U - U U - U U - U U -
Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.
- - U U - - - U U - -
Szótlan haladok fáradt utamon
- - U U - - - U U -
s vérem melegíti a nap sugara.
- - U U - U U - U U U
A ritka lugas, mely a nyár idején még
U - U U - U U - U U - -
árnyat teritett, amidőn teveled
- - U U - U U - U U -
bolyongtam a rét iratos szövetén,
U - U U - U U - U U -
most fázva susog s piruló levele
- - U U - U U - U U U
egymásra borulva, a szélben inog.
- - U U - U U - U U -
Pár árva virág remeg ott a gyöpön,
- - U U - U U - U U -
bús szára lehajlik, tört szeme zárul
- - U U - - - U U - U
és várja a csendet, az álmotadót
- - U U - U U - U U -
s én hallom e csend, e mulás elejét.
- - U U - U U - U U -
Némán haladok... De a fű, a virág
- - U U - U U - U U -
mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még?
- - U U - - - U U -
Emlékezem és kigyuló szememet
- - U U - U U - U U U
a könny lepi el s csüggedve lezárom.
U - U U - - - U U - -
Halovány orcámra a láz tüze száll,
U U - - - U U - U U -
miként a levélre az őszi, piros lob,
U - U U - U U - U U - U
aztán lesülyed fejem a kebelemre,
- - U U - U U U U U - U
mint ottan az őszi virág, amely elhal.
- - U U - U U - U U - U
S a kerti golyókon a nap tüze ég.
U - U U - U U - U U -
| 11
11
10
11
12
11
11
11
11
11
11
11
11
11
10
11
11
11
12
12
12
11
|
|