Tóth Árpád Epilógus: egy régi vers a Pegazushoz című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Fakó lovam, fáradt lovam,
 U -  U -    - -    U -   
Hadd igazítom meg a nyerged,
 -   U U - -   U  U   -  -   
S hol holt rózsák avarja van,
   -   -    -  -  U -  U  -   
Járjuk be egyszer még a kertet.
 -  -   U -    -   -  U  -  -   
Hej, jó világ volt hajdanán,
 -    -  U -   -    -  U -   
Nem laktunk a Sóhaj-tanyán,
 -   -  -   U  - -   U  -   
S nem néztük búsan, hogyha pergett
   -   -  -   - -    -   U  -  -  
Az éjbe szürke hó...
U  -  U   -  U  -    
Gyi, vén fakó...
  U   -   U -    

  
Mily búsak a tar rózsafák,
 -    - U  U  -   -  U -   
Fejfái ifjan holt tavasznak,
 -  -U -  -   -    U -   -   
Lehervadt a bimbóvilág,
 U -  -   U  -  - U -   
S a bíbor rózsák mind elasztak;
  U  - -   -  -   -   U -   -   
Csak száraz ág maradt nekem,
  -    - U  -   U -    U -   
Belőlük hosszú éjeken
 U - -   -   - - U U 
Egy-két bús láng-rózsát fakasztgat
-    -   -   -    -  -   U -    -  
Tüzem, a hamvadó...
 U U   U  -  U -    
Gyi, vén fakó...
  U   -   U -    

  
Fakó lovam, fáradt lovam,
 U -  U -    - -    U -   
Kihalt a táj, mit tenni már most?
 U -   U  -    -   -  U  -   -   
Az áldott csárda merre van,
U  -  -     -  U  -  U  -   
Mely bús lovast és béna táltost
 -    -   U -   -   - U  -  -   
Jóval fogad, és nyugtot ád?
 - -   U U   -    -  U  -  
Előre, rokkant Rozinánt,
U - U   -  -    U U -   
Elérjük majd a Néma Várost,
U -  -   -   U  - U  - -    
S behint a szürke hó...
   U -   U   -  U  -    
Gyi, vén fakó...
  U   -   U -   
 8

9

8

9

8

8

9

6

4



8

9

8

9

8

8

9

6

4



8

9

8

9

8

8

9

6

4





















































Alliteráció