A vén ligetben jártunk mi ketten,
U - U - - - - U - U
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
U - U - U - U -
Hozzám simult félőn, ijedten,
- - U - - - U - -
S éreztem: nem a régi már.
- - - U U - U -
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
- - U - - - - U - -
S csendes volt a szivünk nagyon,
- - - U U - U U
És mégis csókba forrt az ajkunk
- - - - U - U - -
Azon a sápadt alkonyon.
U U U - - - U U
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
U - - U - U - U - - U
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
U - - - - - U -
Fehéren és halkan röpült le,
U - U - - - U - U
Akár egy elhervadt szirom.
U - U - - - U -
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
U U - - - - - - U
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
- - - - - U U -
Ily szomorúan, ily koldúsan
- U U -U - - - -
Mért hívtuk egymást ide? mért?
- - U - - U U -
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
- U - - - - U - -
Megy... mennie kell... s elfutott.
- - UU - - U -
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
- - - U - U - U - -
S nem tudom, meddig álltam ott.
- U - - U - U -
Aztán... le s fel jártam a parkban,
- - - - - U U - -
Mint aki valakire vár.
- U U U U U U -
Gázolt a sarkam síró avarban,
- - U - - - - U - -
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
U - U - U - U -
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 10
8
9
8
10
8
9
8
| | A
B
A
B
C
D
C
E
| 11
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 9
8
10
8
9
8
10
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|