Pompázó, lusta, édes alkonyat
- - - - U - U - U U
Arany szeme méláz a lomb közén át,
U - U U - - U - U - -
De roppant árnyak, feketék és némák,
U - - - - U U - - - -
Cammognak már a vén erdő alatt.
- - - - U - - - U -
Alaktalan vad alakok, a fákhoz
U - U - U U U U U - -
Dől szörnyű testük, és sóhajtanak;
- - - - U - - - U -
Szegény, vak rémek, mit óhajtanak?
U - - - - U - - U -
Tétova, ferde, nagy karjuk kit átkoz?
- U U - U - - - U - U
Ó, a sötétség! érzed? zűrös árja
- U U - - - - - U - U
Átömlik rajtad: minden pórusodba
- - - - - - - - U - U
Betódul, hűsen, selymesen, suhogva,
U - - - - - U - U - U
S szived átfonja fekete hinárja...
U U - - U U U U U - U
| A
B
B
C
| 10
11
11
10
| | A
B
B
A
| 11
10
10
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 11
11
11
11
| ^ Ölelkező rím
| | |
|
Alliteráció
|