Tóth Árpád A múmia című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva,
 -   -    -   U  U  -  -  -   U  -  U  
Mint múmia, mely fekszik s nem enyész,
 -    - UU   -    -   -     U  U  -   
És süppedt mellét nyomja lomha gúla,
-   -  -    -  -    -  U  -  U  - U 
És holt szemét beszőtte halk penész.
-   -     U -   U  -  U  -    U -    

  
Fáraó, hallod? - zeng Egyiptom túl a
 - U-   -  -      -   U  -  -   -  U 
Vak síron, s vágyak Nilusába néz
 -   - -      -  -   U U - U  - 
Arany visszfényü sok-sok szem kigyúlva:
U -    -    -  U  -   -    -   U  -  U  
Ó, zeng s ragyog az Élet, s te nem élsz.
-   -      U  U  U  - -      U  U  -     

  
Hej, Fáraó, te árva múmia.
 -    - U-   U -  U  - UU  
Hát minden jónak el kell múlnia?
 -   -  -   - U  -   -    -  UU  
Szólj, Nap fia, hol van sok régi kincsed?
  -     -   UU   -   -   -   - U  -   U   

  
Hiába. Két hűs karom összetéve,
 U- U   -   -   U U  -   U - U  
Fekszem, halott úr, harmincezer éve,
 -   -    U -   -    -  -  U U  - U  
S a sötétben őriznek néma szfinxek.
  U  U -  U  - -  -   - -    -  U  
A

B

A

B

 11

10

11

10

^ Keresztrím
A

B

A

C

 11

10

11

10

A

A

B

 10

10

11

A

A

B

 11

11

11