Petőfi Sándor A XIX. század költői című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Ne fogjon senki könnyelműen
 U  -  -   -  U  -   -  -U 
A húrok pengetésihez!
U  - -   -  U - U -   
Nagy munkát vállal az magára,
 -    -  -   -  U  -   U - U  
Ki most kezébe lantot vesz.
 U  -    U - U  -  -   -    
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
 U  -   -     -     -   -  U -  U 
Saját fájdalmad s örömed:
 U -   -  -  -    U U -   
Nincs rád szüksége a világnak,
 -     -    -  - U U  U -  -   
S azért a szent fát félretedd.
  U -   U   -    -   -  U -    

  
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
 -   - -   -  U -     -    -  -  
Népével Mózes bujdosott,
 - - -   - -   -  U -    
S követte, melyet isten külde
   U -  U   U  U  -  -   -  U 
Vezérül, a lángoszlopot.
 U - U   U  -  -   U U  
Ujabb időkben isten ilyen
U -   U -  U  -  U  U  -  
Lángoszlopoknak rendelé
 -  -   U -  -   -  U -
A költőket, hogy ők vezessék
U  -  - -    U   -   U -  - 
A népet Kánaán felé.
U  - -   - U-   U -  

 
Előre hát mind, aki költő,
U - U  -   -    U U  -  - 
A néppel tűzön-vízen át!
U  -  -   - -   - U  -  
Átok reá, ki elhajítja
- -   U-   U -  U -  U 
Kezéből a nép zászlaját.
 U - -  U  -   -   U -  
Átok reá, ki gyávaságból
- -   U-   U   - U -  -  
Vagy lomhaságból elmarad,
 -    -  U -  -  -  U -   
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
 -     -  U  -   -     - U   -  -   
Pihenjen ő árnyék alatt!
 U -  U  - -   -  U -    

  
Vannak hamis próféták, akik
 -  -   U -    - - -   U U 
Azt hirdetik nagy gonoszan,
-    -  U -   -    U U  -   
Hogy már megállhatunk, mert itten
 -    -   U -   U -     -   -  U 
Az ígéretnek földe van.
U  - - -  -   -  U  -   
Hazugság, szemtelen hazugság,
 U -  -     -  U -   U -  -   
Mit milliók cáfolnak meg,
 -   -  U-   - -  -   -   
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
 -   -   U - U   - -    -  -   
Kétségbeesve tengenek.
 -  -  U-  U  -  U U   

  
Ha majd a bőség kosarából
 U  -   U  - -   U U - -  
Mindenki egyaránt vehet,
 -  -  U U  U -    U -   
Ha majd a jognak asztalánál
 U  -   U  -  U  -   U - -  
Mind egyaránt foglal helyet,
 -   U  U -    -  -   U  -   
Ha majd a szellem napvilága
 U  -   U   -  -   -  U - U 
Ragyog minden ház ablakán:
 U  -   -  -   -  -  U -  
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
-  -   -   -  -    -    U -   -    
Mert itt van már a Kánaán!
 -   -    -   -  U  - U-   

 
És addig? addig nincs megnyugvás,
-  -  U   -  -   -     -   -  -  
Addig folyvást küszködni kell. -
-  -   -   -    -   -  U  -      
Talán az élet, munkáinkért,
 U -  U  - -    -  --  -    
Nem fog fizetni semmivel,
 -   -   U -  U  -  U -   
De a halál majd szemeinket
 U U  U -   -     U U-  -  
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
  U -    -     -  -   -  U  U  
S virágkötéllel, selyempárnán
   U -  U -  -    U  -  -  -  
Bocsát le a föld mélyibe.
 U  -   U U  -    -  U U  
 9

8

9

8

9

8

9

8



9

8

9

8

9

8

9

8



9

8

9

8

9

8

9

8



9

8

9

8

9

8

9

8



9

8

9

8

9

8

9

8



9

8

9

8

9

8

9

8





























Alliteráció





































Alliteráció































Alliteráció









Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom