Molnár János

Barátságos ajándék

Nincs aranyom nékem, nincs ajándékba adandó
Más kincsem; vedd azt jó neven, amit adok.
Azt mondá Naso Rómának Callimachussa,
Aki Tomos mellett számkivetésbe vala:
Ahol nincs érték, a jó szív érdemes ottan,
Kedves kincs is az a mennyei trónus előtt.
Nyargala bogláros paripán a víz körül egykor
Árta nevű Xerxes, néhai perzsa király;
Hányja-veti lova szép derekán szép termetű testét,
S szinte azonképen tisztei nyomba vele.
Gyenge piros patyolat a vállokat érte, lobogtak
Struccnak s kócsagnak tollai kalpagokon.
Illyen módra midőn útját folytatja, talál egy
Megnyomorúlt s rongyos ingü parasztot elől.
Hercegit a koldús mihelyest meglátta, kitére
A nyomból iziben s helyt ada. Félre mene,
Egy végben gondolkodván: melly módra lehetne
Illy méltóságnak tetszeni? törte magát.
Az jut eszébe tehát: adok, ami kitelhetik, úgy mond,
S ezt mondván tüstént a vizi partra szalad.
A vizi partra szalad, s vizet a markába merítvén
Xerxeshez közelit és elejébe borúl.
Meghajtván térdét, felemelvén két kezit, így szól:
Nézzed, uram, kérlek! kedvesen, amit adok.
Vajmi nagyon tetszett adománya, akármi csekély vólt!
Annak helyébe ruhát, házat, aranyt adatott.
Ím ennek a követője lehetsz, hogyha jó neven aztat
Elveszed, amit adok; légy követője tehát.