Már egy hete csak a mamára - - U U U U U - U gondolok mindíg, meg-megállva. - U - - - - U - U Nyikorgó kosárral ölében, U - - U - U U - - ment a padlásra, ment serényen. - U - - U - U - U Én még őszinte ember voltam, - - - - U - - - U ordítottam, toporzékoltam. - - - - U - - - - Hagyja a dagadt ruhát másra. - U U U - U - - U Engem vigyen föl a padlásra. - - U - U U - - U Csak ment és teregetett némán, - - - U U U - - - nem szidott, nem is nézett énrám - U - U - - - - - s a ruhák fényesen, suhogva, U U - - U - U - U keringtek, szálltak a magosba. U - - - U U U - U Nem nyafognék, de most már késő, - U - - U - - - - most látom, milyen óriás ő - - - - U U - U- - szürke haja lebben az égen, - U U U - U U - - kékítőt old az ég vizében. - - - - U - U - U
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| | |
| Alliteráció
|