Sosem vagyok én boldogabb,
U - U U - - U -
mint hogyha egymagam
- - U - U U
a fűbe rejtem arcomat,
U - U - U - U -
s mélázok gondtalan.
- - - - U U
S hallván a föld lehelletét,
- - U - U - U -
hogy lázasan remeg:
- - U - U -
megértem, mit tesz e beszéd,
U - - - U U U -
ráhajtva keblemet.
- - U - U U
(Törjön föl a rút, dőre gőg
- - U U - - U -
a csillagokra bár,
U - U - U -
hozzád jövünk utóbb-előbb
- - U - U - U -
és elborít a sár.)
- - U - U -
Én földanyám, én mindenem,
- - U - - - U -
te szültél egykoron!
U - - - U -
S viharszavad bús intelem:
U - U - - - U -
te rengeted porom.
U - U - U U
A föld keblére fekszem én,
U - - - U - U -
a földre, jó közel.
U - U - U -
Nézd, jó anyám, fiad, szegény
- - U - U- U -
csüggedve átölel.
- - U - U U
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| | |
|
|