Az itélet szól a tornyon:
U U - - - U - U
Üt az óra, fönn a horgony;
U U - U - U - -
Menni kell - Isten veled.
- U - - - U U
Utójára most csókollak...
U - - U - - - U
Oh hogy most érzem, tudom csak,
- - - - - U - -
Mennyire szerettelek!
- U U U - U U
Néma ajkad oly beszédes,
- U - U - U - -
Sohase volt olyan édes;
U U U - U U - U
Olyan édes - és ugy fáj!
U U - U - - -
Elhagyom én e vidéket;
- U U - U U - -
De el nem föd soha téged,
U - - - U U - -
Nincsen az a messze táj!
- U U U - U -
A hajón a könnyü podgyász,
U U - U - U - -
A szivemen a nehéz gyász,
U U U U U U - -
Az égen sötét ború.
U - - U - U -
Most csöngetnek utójára -
- - - U U - - U
Az itélet trombitája
U U - - - U - U
Nem lehet oly szomorú!
- U U - U U -
| A
A
B
| 8
8
7
| | A
A
B
| 8
8
7
| | A
A
B
| 8
8
7
| | A
A
B
| 8
8
7
| | A
A
B
| 8
8
7
| | A
A
B
| 8
8
7
| | | |
|
|