Egy ablaka lesz a szobámnak
U - U U U U U - U
És arcomon ezer redő
- - U U U - U -
S száz lépésre a temető.
- - - U U U U -
Kis temető a falu alján,
- U U - U U U - -
Olyan szelíd s mégis merész:
U - U - - - U -
Holdas éjen szemembe néz.
- U - - U - U -
Hajnalig bámulunk egymásra
- U - - U - - - U
S olykor a lelkem is remeg:
- U U - U - U -
Jaj, a temető közeleg.
U U U U - U U U
Engem is visznek titkos szárnyak
- U - - - - - - -
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
- - - U - - U -
Hogy élek-e? S a Hold ragyog.
U - U U U - U U
Alszik a falu, én virrasztok,
- U U U U - - - -
Nézem, nézem a temetőt:
- - - U U U U -
Itt van az ablakom előtt.
- U U - U U U -
Síró, rettegő félálomban
- - - U - - - - U
Ezerszer is megkérdem én:
U - U - - - U -
Én szállok, vagy ő jön felém?
- - - U - - U -
| A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | A
B
B
| 9
8
8
| | | |
|
|