Főúri kertek vaskapuinál
-- U - - - U UU -
gyakran megállok izzó, kába délben,
- - U - U - - - U - -
hol a gyökér falat tör észrevétlen,
U U U - U - U - U - -
s a lombozat zöld sátrakat csinál.
U - U - - - U - U -
Tikkadt gyönyörbe leng a dús oáz,
- - U - U - U - U-
pihen a rest szökőkút zöldes árja,
U U U - U - - - U - U
a nedv a fák izmos tagját bejárja,
U - U - - - - - U - U
mig benn valaki csendbe zongoráz.
- - U U U - U - U -
S e kábulatban, elfuló örömben
U - U - U - U - U - -
rezegni érzem az eget fölöttem,
U - U - U U U - U - -
mivel a nagy kert lomb-benőtt falán
U U U - - - U - U -
véres szemekkel és maró fogakkal
- - U - U - U - U - -
szirinxesen kel, s tántorogva halkal
U - U - - - U - U - U
ágaskodik, s nő, nő kacagva Pán.
- - U - - - U - U -
| A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
B
B
A
| 10
11
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
A
B
| 11
11
10
| | A
A
B
| 11
11
10
| | | |
|
|