Oláh Gábor Műtőasztalon című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Levetkőztem. Koponyámat hátul a borotvás szolga,
 U -  -  -    U U  - -   - U  U  U -  -    -  U 
Ott, hol a baj lelke fészkel, csontsimára letarolta.
-     U  U  -   -  U  -   -     -   U - U  U U -  U  
Kis kereken járó ágyam halkan gördül hűs folyosókon,
 -   U U -   - - -  -   -  -   -  -   -   U  U - -   
Hideg borzong a tarkómon, szó ami szó, de elfogódom.
 U -   -  -   U  -  - -     - U U   -   U -  U - -   
Most már mindegy. Hajt az élet, hajt az élet puszta vágya,
 -    -   -  -     -   U  - -    -   U  - -   -   U  -  U  
Kínon, jajon, szenvedésen át, a végső éjszakába.
 - -    U -     -  U - U  -   U  -  - -   U - U  

 
A teremben, hol leraktak, már fehérben öt-hat ember,
U  U -  -    -   U -  -    -   U -  U  -   U  -  U  
Orvos állott. Rám sandít mind. Visszanézem félelemmel.
-  U  -  -     -   -  -   -     -   U - -   - U -  U  
Altató gáz-maszk az arcán valahánynak. Egy keményen
-  U -  -   -    U  -  -   U U -   U   -    U -  -  
Szappanozta, mosta, mosta két kezét - Pilátus, érzem...
  -  U -  U   -  U   -  U  -   U -     U - U   -  U    
Éles pici késeit már az ápolónő rég kirakta;
- -   U U  - U-   -  U  - U - -  -   U -  U  
Körül vedrek, lavoárok, üvegek és vatta, vatta.
 U -   -  -    U U- U   U U U  -   -  U   -  U  

  
"Gyors narkózis" - mondja hegykén, aki kezét mosva mosta.
   -    -  - -      -   U  -   -   U U  U -   -  U  -  U  
S megütött az éther-ámbra, roppant párfőm, égi posta.
   U U -   U  -  U  -   U   -  -    -  -   - U  -  U  
Szijjba guzsol egy Caliban-arcú s rémbetört asszisztens,
  -   U  U  U  -    U U U  -  -    -  U -   -   -   -    
Herkules légy: e vad, durva gúzsban mégis összeszisszensz.
 -  U -   -    U  -    -  U  -   -   - U  -   U  -   -    
És arcomra, hogy ne égjen, kulimázt ken a gyakornok.
-  -  -  U   -    U -  -    U U -    U  U   U -  -   
Szivem, rossz motor, kihagy már. Kézmosó bakóm csak mormog.
  U -    -     U -    U -    -    -  U -  U -    -   -  U   

 
Altató géz fedi arcom. Kezem, lábam összekötve.
-  U -  -   U U -  -    U -    - U  -   U -  U 
Egy gázmaszkos most előbb lép - ápolónő áll mögötte -
-    -  -   -   -   U -    -    - U - - -    U -  U   
Hirtelen lefogja orcám s két szememre ráborulva
 -  U -   U -  U -  -     -    U -  U  - U -  U 
Hull az átkos altató gáz... Hulla lesz belőlem, hulla.
 -   U  -  U  -  U -  -      -  U  -    U - -    -  U  
"Szívja mellre" - mondja bölcsen. S én tüdőmet nyitva zárom,
   -  U  -   U     -   U  -   -     -   U - -    -  U  - -   
Majd számolni kezd a rém - s én vele mondom: kettő... három...
 -     - -  U  -   U  -      -   U U  -  -    -  -     - U     

  
Huszadiknál, mintha taglót vágtak volna homlokomba -
 U  U -  -    -   U  -  -   -  -   -  U  -  U -  U   
Beleüt az agyvelőmbe s felrobban egy titkos bomba.
 U UU  U  -   U -  -    -  -  U  -    -  -   -  U  
Jaj! - kiáltok, vízbefúló, elmerülő vész-jajával;
 -      U-  -    -  U - -  -  U U -  -    U - -   
De a szolga szijja nyügöz... menekülnék, árkon átal,
 U U   -  U   -  U   U -      U U -  -   -  U  - -   
Bokron átal, ablakon át, emeletről a földszintre,
 -  U  - U   -  U U  -   U U -  -  U  -    -   U  
Nem lehet, nem! Lekötözve hörgök, szinte fölfeszítve.
 -   U -    -    U U -  U  -  -     -  U  -  U  -  U  

 
Agyamban a robbant bomba csak dörömböl, csak dorombol;
U  -  U  U  -  -    -  U   -   U -  -     -   U -  -   
Minden érző csöpp központot, érzem, összevissza rombol:
 -  U  -  -   -    -  -  U   -  U   -   U -   U  -  U   
Úgy feszül az érhálózat kínba gázolt agyvelőmben,
-    U  U  U  -  - - -   -  U  - -   -   U -  -   
Mintha gömböt pukkant a gáz túlfeszítve, levegőben.
 -   U  -  -   -  -   U  -   -  U  -  U   U U - -   
Kínom ordít, agyvelőmet ezer tigris tépi, marja,
 - U  -  -   -   U - U  U -   -  -   - U   -  U  
Megfeszülök - de nem enged a kötő szijj polip-karja.
 -  U  U -     U  U  -  U  U  U -   -    U -   -  U  

  
S mintha nagy gömb, egyre fogyva, gombostűfejjé parányul:
   -   U  -    -    -   U  -   U   -  -  - -  -  U -  U   
Úgy fogy egyre öntudatom... hörgök, öklendőn, pogányul.
-    U   -   U -  U U -      -  U   -  -  -    U -  -   
Lassan-lassan elalélok. Uram, megadom magam.
 -  -   -  U  U U - U   U -    U U -   U -   
Rángó karom csak elernyed. Oláh Gábor odavan.
 -  -  U -    U  U -   U   U -   - U  U U U  
A nemlétnek szakadékán, érzem, hogy száll, zuhan a lelkem -
U  -  -  -    U U - -   -  -    -     -     U U  U  -  -    
S mint csöndes halott, terülök el a műtőn, összeverten.
   -     -  -   U -     U U U  U  U  - -   -   U -  U   

  
S aztán - egyszer - nagysokára - századok vagy percek multán:
  -  -    -    -     -   U - U     - U -   -    -  -   -  -    
Fölmerülök a nemlétnek tengeréből... Hűtve hull rám
 -  U U U  U  -  -  -   -  U - -      -  U  -    -  
Hűs hulláma létre bontó levegőnek. Szemem nyílik -
 -   -  - U  -  U  -  -  U U - -     U -    - -    
Fehér arcok bontakoznak: orvosok - nők - drága villik.
 U -  -  -   -  U -  U   -  U -     -      - U  -  -   
Fejem, nyakam bekötözve. Ereimben hűs tej foly tán.
 U -     U -   U U -  U  U U-  -   -   -   -    -   
Nyugodt vagyok, mint a hurik kebelére hullott szultán.
  U -    U  -    -   U  U -   U U - U  -  -     -  -  
A

A

B

B

C

C

 16

16

17

17

16

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 16

16

16

16

17

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 16

16

16

16

16

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 16

16

16

16

16

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 16

16

16

16

16

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 16

16

16

16

16

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

 16

16

15

15

17

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

A

 16

16

16

16

16

16

























Alliteráció