A dombon ülök, mint a gomb a bazilika gömbjén. U - U U - - U - U U U U U - - Csakugyan, száll is hozzám fel ködökbe szövött tömjén, U U - - - - - - U - U U - - - A dárdahegyű füvek és sárgaruhás virágok U - U U - U U - - U U - U - U Imádság-sóhaja hozzám fűszerszámként szivárog. U - - - U U - - - - - - U - U A barna porban sok vörösfrakkos bogár ma nászban U - U - - - U - - - U - U - - Párjához kapcsolódva húz, szánkázik zabolátlan; - - - - U - U - - - - U U - - Mint pici kis lokomotív, fordítva húzza hozzá - U U - U U U - - - U - U - - Szerelembe csatolt nejét; soha szét nem bogozná U U - U U - U - U U - - U - - Édes kettősségük csodás viszonyát; menve mennek - - - - - - U - U U - - U - - Fű-dsungelén, vakond-túrás hegyén a rengetegnek. - - U - U - - - U - U - U - - Hangya-karaván mozgó kis sötét vonalja hídal - U U U - - - - U - U - U - U Az úton át, nagy gömböket görgetve s szinte kínnal U - U - - - U - - - - - U - - Törtetve át kavicshegyen, falomb-avar veszélyes - - U - U - U - U - U - U - - Lomhalmazán; tapogató csápjuk kutatva kérdez. - - U - U U U - - - U - U - - Fölöttük, mint az ellenség bombadobáló gépje, U - - - U - - - - U U - - - U Szitakötő-monoplán zúg, pókhálókat letépve, U U U - U - - - - - - - U - U Mint kinn a véres harcmezőn, ha drótsövénybe gázol - - U - - - U - - - U - U - - Méregbe robbant vas halál, s utána lomha fátyol - - U - - - U - U - U - U - - Füstköd lobog. Fűszönyegen aranytallért ki hint szét? - - U - - U U U U - - - U - - Nem is hinnéd: az égi Nap dobálja porba kincsét. U - - - U - U - U - U - U - - Meg-megragyog ingó tava a szórt arany mezőknek, - - U U - - U U U - U - U - - Hova hullnak, a füvek is aranyba szegve nőnek. U U - U U U U U U - U - U - - Határtalan rémek gyanánt fák bujnak el az égbe, U - U - - - U - - - U U U - U Lomb-oszlopukra ráborul az égbolt síma kékje. - - U - U - U U U - - - U - U Valami nagy szél lengeti, s úgy reng, mint reng a tenger U U U - - - U U - - - - U - - Sok szárnyas lény hajózza fenn, repülőgépes ember. - - - - U - U - U U - - U - U Ott messze, messze kéksötét barlang a lomb odúja, - - U - U - U - - - U - U - U Ott álomdallal ringató sípját valaki fujja, - - - - - - U - - - U U U - U Ott régi szép regéket mond az erdő remetéje, - - U - U - - - U - - U U - U És fűnek, fának súgja, hogy aztán tovább beszélje. - - - - - - U U - - U - U - U Arany mezők, smaragd mezők Amerikája zöldel, U - U - U - U - U U U - U - - Beszél a szél a mennybe rég szerelmes buksi földdel, U - U - U - U - U - - - U - - Levelét is diktálja tán, hadd vigye légi posta, U U - - - - U - - U U - U - U Írógépjén harkály-segéd kopogja, csak kopogja. - - - - - - U - U - U - U - U Villantja itt-ott tükörét bujósdi nap sugára, - - U - - U U - U - U - U - U Mint pici kém-reflektorát, az ellenség hadára. - U U - - - U - U - - - U - U Parányi rémek felütik fejüket rá - s lehunynak, U - U - - U U - U U - - U - - Lappanve füle árnyán egy meghökkent tapsi nyúlnak. - - U U U - - - - - - - U - U Ott lenn, alattam, forr a lét, míg ülök fenn e dombon, - - U - - - U - - U - - U - - Mint Öreg Isten a hegyek tetőjén. Kis dorombom - U U - U U U - U - - - U - - Mélán pengetve, rímeket csenditek össze halkan - - - - - U - U - - U U - U - - S valami láthatatlan száj bársonyát érzi ajkam. U U U - U - - - - U - - U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
H
H
B
B
I
I
J
J
H
H
E
E
K
K
H
H
J
J
L
L
M
M
N
N
O
O
P
P
| 15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
| | | |
| Alliteráció
|