Szerző
József Attila

József Attila

a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja

1905. április 11. — 1937. december 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 8085 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 24.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

József Attila

Temetés után

A láng ellibbent a sötétben,
amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
ki-ki magában, egyedül.

1935. augusztus 12.

József Attila aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ilona

2012. december 12. 11:58

Igen. Inkább a gyászra való emlékezés.Az egész múlt időben van.

Eternus

2012. december 12. 11:19

Kedves Ilona!

Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a hibás kategóriára. Amikor ez a vers felkerült az oldalra, még kevesebb kategória volt az oldalon, ezért kerülhetett a kiválasztott kategóriába. Most átraktam a gyászversek közé.

Ilona

2012. december 12. 10:23

Nem értem ez a vers miért kapott Halál címkét. Szerintem nem a halálról szól, bár vélhetően halállal kapcsolatos élmény ihlette, szerintem azonban mégis csupán egy emlékezés.
Nem konkrétan a Halál fejeződik ki benne.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom