Vágta vaktában
Gyeplőt íves nyakába vágtam,
S rohan vakon lovam;
Úttalanul és zabolátlan
Rohan, rohan, rohan.
A tél fehér pora szikrát hány
Alatta, úgy dobol.
Belebújt tán a suta Sátán,
S tüzeli hét pokol.
Magyarok vadul kiabálnak:
Uram, hová rohan?
Rá tétován vonok én vállat:
Kérdezd meg a lovam.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. január 19. 17:39 |
Igen a lovak sokszor zabolátlanok. De azért van az ember, hogy megfékezze, szeresse, és akkor azt teszi amit szeretne!
Nemesné