1
Hej, vannnak ma számadások!
- - - U - U - -
Háziasszony, házigazda,
- U- - - U - U
Mit bevett és kiadott az
- U - - UU - U
Év folytában, összeadja.
- - - U - U- U
Vizsgálják a pénzes erszényt,
- - - U - U - -
Mennyi volt benn s mennyi van még,
- U - - - U - -
S törlik le a verítéket,
- - U U U - - -
Mellyel azt a pénzt szerezték.
- U - U - U - -
Feleségem, lásd, milyen jó,
U U - - - U - -
Hogy minékünk nincsen pénzünk:
- U - - - - - -
Nem piszkoljuk be kezünket,
- - - - U U - -
S nem csorog a verítékünk.
- U U U U - - -
Amazoknak a ládáik,
U U - U U - --
Minekünk szíveink telvék...
U U - - U- - -
Az milyen szegény gazdagság!
- U - U - - - -
Ez milyen gazdag szegénység!
- U - - - U - -
2
Még csak egymagam valék
- U - U - U -
Tavaly ilyentájban,
U U U - - U
Az idén már kettecskén
U U - - - - -
Vagyunk a szobában.
U - U U - U
Furcsa lesz, ha már ez egy
- U - U - U -
Darabig majd így mén:
U U - - - -
Esztendőre hármacskán,
- - - U - - -
Azután négyecskén.
U U - - - -
3
De félre, félre a tréfával,
U - U - U - - - -
Hisz beteg mellett állunk;
- U - - - - -
Beteg, haldoklik az esztendő,
U - - - U U - - -
Ez a mi drága kedves jóbarátunk...
U U - - U - - - U - -
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
- - - - - - U- U -
Megkoszorúzni haldokló fejét.
- U U - U - - - U -
Ő adta össze kezeinket,
- - U - U U U- -
Válhatlanúl, örökre,
- - U - U - U
Ő szállitá föl lelkeinket
- - U - - - U- -
Nem ismert és nem sejtett örömekre...
U - - - - - - U U - U
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
- - - - - - U- U -
Megkoszorúzni haldokló fejét.
- U U - U - - - U -
Az a kevés bú, mit koronként
U U U - - - U - -
Szivünkre rácseppente,
U - U - - - U
Nem keseríté boldogságunk,
- U U - - - - - -
Sőt azt még sokkal édesebbé tette...
- - - - U - U - - - U
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
- - - - - - U- U -
Megkoszorúzni haldokló fejét.
- U U - U - - - U -
Haldoklik ő, már csak néhány halk
- - U - - - - - -
Szívdobbanás van hátra,
- - U - - - U
S az örök éj borúl e szemre,
U U U - U - U - U
Mely boldogságunk hajnalfényét látta...
- - - - - - - - - - U
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
- - - - - - U- U -
Megkoszorúzni haldokló fejét.
- U U - U - - - U -
4
Az esztendőnek a halála
U - - - U U U - U
Oly ünnepélyes egy halál!
U - U - U - U -
Ilyenkor minden jobb halandó
U - - - - - U - -
Elzárkozik, magába száll,
- - U - U - U -
S nem hogy barátnak, hanem még az
- - U - - U - - U
Ellenségnek is megbocsát,
- - - U - - U -
És ez valóban nagyszerű, szép;
- - U - - - U - -
De én is így tegyek-e hát?
U - U - U U U -
Csak a zsarnok s a szolgalélek,
U U - - U - U - U
E kettő az én ellenem,
U - - U - - U -
S én zsarnokoknak s rabszolgáknak
- - U - - - - - -
Bocsássak meg?... nem, sohasem!
U - - - - U U U
Az isten ítélőszékénél,
U - U - - - - - -
Még ott sem mondok egyebet:
- - - - U U U U
"Hogysem ezeknek megbocsássak,
- U U - - - U - U
Inkább elkárhozott legyek!"
- - - - U - U U
| A
| 0
| | A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
C
A
| 8
8
8
8
| | A
B
C
B
| 8
8
8
8
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 8
8
8
8
| | A
| 0
| | A
B
C
B
| 7
6
7
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 7
6
7
6
| ^ Félrím
| A
| 0
| | A
B
C
B
D
E
| 9
7
9
11
10
10
| | A
B
A
B
C
D
| 9
7
9
11
10
10
| | A
B
C
B
D
E
| 9
7
9
11
10
10
| | A
A
B
A
C
D
| 9
7
9
11
10
10
| | A
| 0
| | A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
|