Kosztolányi Dezső

Tíz év után

Amerre járok,
amerre nézek,
felém susog
a hűs enyészet,
bedőlt siroknál
búsan bolyongok,
holdfényben úsznak
fönn a falombok.

Amerre nézek,
amerre járok:
egy-egy üres hely,
egy friss sir-árok,
ma is mulatnak
s sírhalmot ásnak!
Bohó világa
a változásnak!

Amerre nézek,
amerre járok,
hívnak a szőke,
bús délibábok,
a csalfa múltból
hiú jövőbe -
küszködve bukni
mindég előre!

Amerre járok,
amerre nézek,
egy új reménytől
mindenki részeg,
s én tépelődöm
e szép világon...
Talányos élet,
talányos álom!...