Szerző
Eötvös József

Eötvös József

író, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Eötvös Loránd fizikus apja

1813. szeptember 3. — 1871. február 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 6675 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. december 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Eötvös József

A megfagyott gyermek

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.

Anyja sírjára űl, zokog
Az árva kis fiú:
"Anyám, oh kedves jó anyám!
Szivem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad;

Nincs senki, a ki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.

Melléd temetve én is itt
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!"

Az árva búsan zengi így
Kinos panaszait;
Felelve rá a téli szél
Üvöltve felsivít.

A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arczain;
Borzadva néz körűl, de itt
A holtak hantjain

Mély nyúgalom uralkodik;
A csend irtóztató,
Csak szél sohajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.

Fölkelne, jaj! de nincs erő;
Lankadva visszadűl
A kedves dombra, - felsohajt,
S mély álomba merűl.

És ím az árva boldogúl,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai;
Az álom hív barát.

Szive még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai;
Csöndes-nyugodva alszik ott -
Meghaltak kínjai.

1833.

Eötvös József aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


giziszalay

2013. október 16. 15:24

Éneklik bizony ezt a szomorú szép verset, én is így ismertem meg. Az anyukám énekelte, elbeszélése szerint a vers megtörtént eseményt dolgoz fel, ahogyan a film is. Úgy tudom könyv formában is létezett / ponyva regény/ de betiltották anno.

Balsamo

2013. szeptember 14. 10:27

Szomorú vers, de szép! Jól rámutat a vers arra hogy
milyen röpke pillanatnyi is az élet.

darazs

2013. január 15. 16:16

Ezt a verset én dallként tanultam meg 10-11éves koromban.Nagyon örűlök,hogy versként most megtaláltam.69éves vagyok,de a dallamára még mindíg emlékszem.Anyámtól tanúltam, és nosztalgiából most is elénekeltem.Emlékszem mindíg sírtam ha énekeltük!!!!!!!!!!

Ilona

2012. december 30. 19:53

Nagyon kedves vagy, hogy elküldted. Köszönöm szépen.:)

Lanor

2012. december 28. 19:57

Nálunk műdalként (műnépdal) énekelik. Először én sem tudtam, hogy vers, aztán jött a google, és megtaláltam magát a verset! Majd egyszer lekottázom, és elküldöm, ha érdekel. Nagymamámtól tanultam.

Ilona

2012. december 21. 20:16

Érdekes...
sosem hallottam ennek a versnek az éneklését.

A You Tube-n láttam olyan feldolgozást, filmest, ami nekem kissé Hickokosnak tűnik. Gyermekeknek nem ajánlanám.

Lanor te milyen feldolgozását ismered?

Ez a vers mélységesen szomorú.

Lanor

2012. december 19. 21:02

Felénk ezt a verset énekelik...