torina kedvenc versei
Végtelen kín volna látnom
A hazát szabadság nélkül...
Ajándék, ereklye, alamizsna, szentség,
Haszon, titok, újság - s egyszersmind régiség...
Emlékezzél a mult időre,
Ismérjed a jelenvalót;
S értvén az újat és az ót...
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől kaptam Magát,
de véletlen volt,
s nem akarattal történt -
Ugye kis virág, megbocsát?
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Te úr vagy a földön, és én halott
A föld alatt; por, csöndes és szegény.
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden vándornak, aki célra tör;
E kegyes angyal védi minden léptét,
És rejti híven minden vész elől.
Sötét álom-kísértetek
ringatják az ágyam.
De íme, ébredek
lágyan,
pazar fény mindenütt,
a napsugár besüt.
Megálljatok, kínok, sebek,
Ne siessetek.
Meghalok én szépen, szabállyal,
De beszédem van a Halállal.
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.
Milyen lesz akkor,
Mikor nem lesz már semmi hátra,
Ami hevítne, ami várna
És minden vágyam ködképpé fakult?
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.