linette

Az utóbbi bemutatkozásom óta változott pár dolog. Már nem járok el úszni, mondván "nincs időm". Már egyáltalán nincs kinek meséljek a "mély" gondolataimról, már egyáltalán nincsenek barátaim. Néha egyedül vagyok. Nagyon egyedül. Magányosan, szomorúan, veszve egy ölelésért. Néha túl sokan vesznek körül. Túl sok embert érdeklek, és ilyenkor nincs mit mondanom. Megkérdezik, hogy vagyok, milyen napom volt, és nem tudok rá felelni semmi értelmeset. Ilyenkor arra gondolok, bár egyedül lehetnék.
Vannak kedvenc szavaim. Vannak buta hóbortjaim. Vannak tetoválásaim. Nagyon sokat káromkodok. Emellett vallásos vagyok. A templom, és Isten létezésének tudata megnyugtat. Több, mint 2 éve dohányzom, és bár nem vagyok büszke rá, megtehetem, mert úgy érzem ez is egyféle program, amit akkor csinálhatok, amikor csak akarok, bármilyen okból kifolyólag. Nem adom be másoknak azt a szöveget, hogy azért gyújtok rá, mert lenyugtat, vagy épp menő. Csak simán hozzám tartozik.
Vannak idióta kifogásaim. Vannak kedvenc helyeim, ahol a reggelimet veszem, vagy épp ebédre veszek valami finomat. Félek a kínai kajától. Szeretem azt hinni, hogy még gyerek vagyok, és előttem van minden, de jobban szeretem elképzelni, hogy felnőtt vagyok, és úgy is gondolkozok, akár egy felnőtt.
Nem vagyok író. Nem vagyok költő. Nem vagyok művész.
Nem vagyok kiemelkedő semmiben. Nincs elbűvölő mosolyom, karcsú alakom, gyönyörű arcom, és még a hangom is gyér. Nem értek a matekhoz, sem a földrajzhoz, a történelmet meg inkább szóba sem hozom...
De vannak erényeim. Például szeretem a páromat, aki átsegít a nehéz időszakaimon, azzal, hogy hallgat, ha kell, vagy épp, kölcsön adja a vállát, hogy legyen min sírnom, esetleg letölt egy rajzfilmet, ami általában mindig bejön ahhoz, hogy jobb kedvem legyen. Szeretem édesanyámat, nála fontosabb ember nincs is számomra a földön.
Van egy furcsa múltam, amibe, ha belegondolok, mindig elveszek egy kicsit, mert olyan homályos, akár egy rosszul fókuszált kép.
Megpróbálom magam adni, bár ez a társadalom furcsa elvárásai miatt nem mindig megy.

Szeretnék egyszer olyan ember lenni, aki tudja mit akar, tudja, hol a helye, tudja miben jó.

Csak tudni akarom, mire szántak...