goth.l

Elégia
(érettségi találkozónkon mondtam el)

...Egyáltalán nem kéretem magam,
most elmesélem, mint már annyian,
hogy mit hozott az elmúlt ötven év -
(majd szóljatok rám, hogyha már elég.)

Az indulásnál láttam száz utat.
Melyik a legjobb, isten tudja csak.
Hát mérnök lettem. Rég volt, jaj de rég -
(de szóljatok rám, hogyha már elég.)

Fegyelmezetten tettem dolgaim,
lett szép családom, boldog napjaim,
egy fiú, egy lány, egy feleség -
(de szóljatok ám, hogyha már elég!)

Aztán meguntam, hogy csak ballagok.
Az élet olykor fordul egy nagyot.
Rámtört, mint másra, egy új kergeség.
(hát szóljatok rám, nem volt még elég?)

Még én sem értem, hogy történhetett:
hajnalig rágódtam bájtjaim felett.
Feljött a nap, de szürkébb lett az ég -
(észre sem vettem, mikor lett elég.)

És akkor jött egy jóságos doki,
hogy megvakítson. Sikerült neki.
Azóta nincs gond, mert eltart a nép -
(nem szóltatok, pedig már épp elég.)

Nincs semmi dolgom, hát gondolkodom.
Hogyan lett volna jobb, azt nem tudom.
Hogy jóra adtam-e az életem felét -
(vagy többet is. Nem több ez, mint elég?)

Mert igazán csak az tetszett nekem,
ahogy a nap vonul tovább a kerteken,
és zöld a fű, az ég meg tiszta kék -
(de szóljatok rám, hogyha már elég.)

Az jól esett, hogy meghallgattatok.
Itt abbahagynám. Nem vidám dolog.
Mesélni valóm az sajnos lenne még -
ha nem is szóltok, nekem most elég.