fernst69

Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is okozok vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...

Ülök magamban hallgatom
ahogy a percek kattogva futnak
végére értem egy sötét alagútnak
a stafétát most átadom,
hogy énem napsütött tájakon
sétáljon tova.
Voltam tétova
nemtörődöm,tékozló fiú,
voltam kishitű,voltam hiú.
Jártam napsütött tájakon
a váltóbot ott volt a vállamon.
Elején voltam az alagútnak
nem fájt,hogy perceim tovafutnak......
Nem fájt hogy perceim tovafutnak
elején jártam az alagútnak
fájdalomvándorbot vállamon
kísérőm hol bánat,hol szánalom,
most végére értem e fura útnak
tudom,hogy lépteim hova futnak
perceid boldogan átfogom,
míg mosolyom ragyog az arcodon....