csehistvan

,, Amikor szívből írsz, magadból írsz,
kitépsz, kiszakítasz, a papíron kelted
életre, ami éppen benned kavarog,
átfolyik rajtad, az ereiden, az
ujjaidon, a tollon keresztül a papírra,
és meglátod magad előtt, hogy mi az,
ami eddig csak belülről szított.
Összeáll előtted egy nagy halom
gubanc, és betűkkel, szavakkal, fekete
fehéren kirajzolja, hogy “HÉ, vágod,
hogy ez eddig benned volt?”

/ H. Szabi /

Azért kezdem bemutatkozásomat egy
jó barátom hozzám intézett szavaival,
mert ennél jobban nem tudnám
elmondani, hogy mit jelent számomra
az írás. Nem csak egy hobbi.
Világokat lehet vele teremteni,
helyeket, amelyek a sajátjaink.
Nyolc éve foglalkozom már írással.
Akkor, 12 évesen játék gyanánt
vetettem rímeket papírra. Ez a játék
az évek múlásával egyre fontosabb
lett nekem, mind azért, mert
kifejezhettem önmagam, és azért,
mert azokat az érzelmeket, amelyek
megszületni vágynak, tényleg ki tudja
magából írni az ember.
Nem kifejezetten más emberek
számára alkotok. Az érzéseimet,
gondolataimat fogalmazom meg, és
írom le. Mégis úgy éreztem, hogy
elég volt abból, hogy az asztalfióknak
gyűjtögetem verseimet. Akkor hát mi
a megoldás? Én megosztom veletek
irományaimat, és ha találtok benne
valamit, amely hozzátok szól, amely
megérint titeket, amely emlékeket
idéz fel és érzéseket kelt bennetek,
akkor én már elvégeztem dolgomat.
Remélem mindenki számára tudok
nyújtani valamit, ami nem csak én
vagyok, hanem ő is.

Jó olvasást Mindenkinek!

Üdvözlettel:

Cseh István