attila1969

Bemutatkozás helyett:

Egy vasárnapi reggelen, fél hétkor, ezerkilencszázhatvankilenc február havának közepén születtem, Debrecenben.

Kilenc éves koromig, egy nagyközségben, Hosszúpályiban éltem, szülővárosomtól húsz kilométerre, majd Debrecenbe költöztem. Édesanyám az MSZMP -ben dolgozott,
Szüleim korán elváltak, kegyetlen apámmal, aki kisiparos volt, a nekem okozott elmondhatatlan, és feldolgozhatatlan gyermekkori lelki és fizikai bántalmazásai miatt nem tartottam a kapcsolatot. 2014 végén meghalt.

Egyetlen Szerelmem, Édesanyám az Életem Origója, Alfája és Omegája.
Neki köszönhetem,hogy még életben vagyok.

Két nagynéném; Magdolna és Erzsike él még erőben, egészségben közöttünk. Sok szép emlék köt hozzájuk és unokatestvéreimhez, Tündéhez, Antikához, Zsuzsikához, és Mónikához gyermekkoromból.

Egy nővérem van, Csilla,aki óvónőként dolgozik és élete párjával; Józsival él nagy szeretetben.
Csillának két gyermeke; Ivett és Petra, és egy Panna nevű unokája is született már.
Apám révén van egy tizenhét évvel fiatalabb féltestvérem; Imre, akivel talán, ha háromszor találkoztam életemben.
Édesanyám élettársát, Tóni bátyámat, apámként, leányát; Erikát testvéremként tisztelem és szeretem, felnézek rájuk.

Külön köszöntöm itt Édesanyám Barátnőjét,szeretve tisztelt Dr. Hajdú Ibolya ügyvédnőt, aki átsegített a rögös napokon.

Hálával gondolok Magdolna nagynéném férjére; Kálmán bátyámra is, aki 13 évesen megtanított borotválkozni. ( Azóta úgy megerősödött az arcszőrzetem,hogy mindig hadilábon állok vele. )

Abban a reményben, hogy mindannyian megtiszteltek majd életem utolsó fellépésén, a temetésemen, nem hagyom ki szeretteim, rokonaim, ismerőseim után barátaim felsorolását sem; Masa Csilla, Bándy Annamária, Budai Ernő,Tőke Feri, Zahari Józsi, Vidák Laci, és még néhány engem tisztelő régi kitartó olvasóm..
( Tényleg csak ennyien vagytok? )

Végül, de nem utolsó sorban; szeretve tisztelt kiadóm, szerkesztőm, költő barátom; Komáromi Jánost, komát sem hagynám ki a felsorolásból, aki nélkül nem lenne lehetséges egyik kötetem kiadása sem..

Akiket hely hiányában kihagyni voltam kénytelen a felsorolásból;kezelő orvosaimat,ápoló nővéreimet és mindenkit; Nos őket is a szívembe zártam örökre.

De visszatérve a megélt hétköznapokhoz:
Voltam gyermekszínész, birkóztam, judóztam, tanultam
zongorázni, úszni, játszottam punk zenekarban. Road-ként egy híres debreceni rockzenekar csapatát is erősítettem. Egy gyermekszínjátszó társulattal turnézva, bejártam az országot.

Debrecen után, néhány hónapig Szegeden éltem, majd Budapesten laktam évekig.
Később visszaköltöztem a Kálvinista Rómába, szülővárosomba.
Számtalan munkahelyem konokságomnak, erős, tántoríthatatlan
igazságérzetemnek, nonkomformizmusomnak
köszönhettem.
Néha a kezembe akad egy ecset, olyankor borzalmas akvarelleket festek, saját örömömre, de inkább megmaradnék a költészetnél, amihez mégiscsak jobban értek.
Ma már visszavonultan élek Debrecenben,
rokkantnyugdíjasként, sok betegséggel küszködve, a versírás, az alkotás tölti ki mindennapjaim.

A legnagyobb kegyelem az életemben, hogy Isten egy , áldozatos, jószívű Édesanyával ajándékozott meg; Rózával, aki erőn felül átsegít a mindennapok nélkülözéseiben, aki nélkül már rég feladtam volna harcaimat az életben maradásért.

Eddig három antológiában jelentek meg költeményeim, 18 oldalon. ( Verselő Antológia 2011, Ünnep Irodalmi Antológia, Verselő Antológia 2012 ) 2013 -ban megjelent első önálló verseskötetem, Együtt megyünk, Odaátra címmel. 2014 -ben követte a második kötet, a Cementszürkék a hajnalok. 2015 -ben kiadtam a Léleksikoly-t , majd vele párhuzamosan, az: Ez már az Atomkor című, negyedik önálló kötetem is. 2016 áprilisában jött ki a nyomdából, a Levelek Entrópiából című, ötödik önálló kötetem.

Jó szívvel ajánlom, többnyire borús hangulatú, szomorú verseim. Gyakran mondják rám, akik olvasnak, hogy én a fájdalom, a veszteség és halál, a gyász, a reménytelen szerelem, a boldogtalanság költője vagyok.

Méltó elégtétel lenne földi szenvedéseimre, ha az Utókor elismerné munkásságom, még sokáig olvasná írásaim, megemlékezne rólam, és talán érettségi tétel is lenne néhány versem elemzése.

Szeressétek egymást és nyíljon meg a szívetek a Jóra!

Nem akartam én a terhetekre lenni.
Csak Vagyok. Csak Voltam.
Létezni is csak addig akarok, míg alkothatok.
Örömet és bánatot a szívetekbe önteni.
Nem vagyok én más, csak Érzek, ezt úgy is mondják: A Semmi! Jó itt, a Távolból, a Semmiben is, néha Mindennek Lenni..

Az Idealizmus is csak egy mulandó betegség. Az Élettapasztalat idővel kigyógyít belőle mindenkit.

Csak Isten Az;Ami: Örök és Állandó. Rajta kívül mindennek és mindenki másnak bizonytalan a léte,a sorsa. Véges. És ez így van rendjén. Így természetes. Így tisztességes.

Az utolsó harcaimmal már egyedül vagyok.
Marad majd’ ötven évnyi emlék.
Az Élet tanulsága és értelme hát ez;
Az Anya örök, mint Egyetlen Mindenség!

A. Kovács Attila Zoltán költő