annamolly kedvenc versei
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élvez, mit az élet nyujta,
Élvez és megvet.
Az Eddig így szól: "ámen,
Én vagyok utolsó Urad,
Az Eddig és tovább nem".
Hatalmas Isten az Eddig.
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek, vágyaimnak,
Szivem édes álomképe -
Tudom-e még, hogyan hívnak?!
Holdvilág az arcod,
Kályha termeted,
Régi fejkötőtől
Boglyas a fejed.
Azon az éjjel
Az ágyúk össze-vissza vertek,
Azon az éjjel
Lángfényben úsztak mind a kertek.
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Leköpöm a multat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.
Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?
Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett
Boldogtalanná? Hajh! miért fut
Víg öröm e nyomorú kebeltől?
Gyermekként a mélység fölött
Úgy játszadozok kínjaimmal,
Mint egy még meg nem ütközött,
Váró brigád.
Isten a megmondhatója
Mennyit szenvedek,
Testi-lelki nyúgodalmam
Mint eltüntenek.
Bizony, lelkem,
Csak magamnak nem feleltem:
De hát választ nem is leltem.