Zuri kedvenc versei
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.
Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak tőle álmaim.
Szél csapta égi rózsabokromat.
Kerengve száll a fonnyadt alkonyat.
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -...
Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,
Ha rossz voltam.
Nótázó bűnök, hetyke gazság,
Törik-szakad és csak azért is,
Halál-hivás,
Csuhaj: ez a magyar vigasság.
E Föld, - ez nem a gyönyörök tanyája
a lelkünk itt csak iskoláját járja...
Jobb is, hogy csak mint az árnyék,
Ugy kövessem életutad,
S hogy nyomodon áld valaki,
Ezt te soha meg ne tudjad.
A tavaszesti égen fölragyognak
A barna felhők közt víg csillagok:
Zord életem estéjén fölcsillan ma
A vágyam még,
A vágyam, mely már rég elhamvadott.
Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Kértelek a sorstól s az megtagadott; de helyetted...
Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.