Szandii45

Szandii45

Életkor:24 év
Nem:
Családi állapot:egyedülálló
Lakóhely:Dióskál
Foglalkozás:tanuló
Születésnap:1995. január 9.

Regisztráció időpontja:2014. november 5.
Utolsó aktivitás:2014. november 5. 12:45

Curriculum Vitae!


1995-ben születtem Keszthelyen ( egy Balaton melletti városkában). Édesanyám elmondása alapján, azóta sem volt olyan kemény tél, mint mikor megpillantottam a kórház falait, s a tüdőm megtelt a gyógyszerektől áporodott levegővel. Persze én örömömet leltem benne (Ő kevésbé), életvidám és mozgékony gyermek voltam, ahogy azt az emlékek és képek bizonyítják.
Három éves voltam, mikor először részese lehettem egy új közösségnek a családomon kívül. Hála Istennek szorgalmasan jártuk végig hol édesapámmal, hol édesanyámmal reggel és délután azt a háromnegyed órányi utat, mely szeretett óvodámhoz vezetett. Ott kaptam meg az első, s nagyban befolyásoló alapokat, mi akkor még csak a könyvek/ mesék imádatában merült ki. Ott ismerkedtem, s barátkoztam meg a betűkkel, számokkal, s mikor általános iskolába kerültem, régi játszótársakként üdvözöltük egymást. Bár be kell valljam, önző voltam, hisz már akkor több szeretetet és figyelmet kaptak tőlem a betűk, mint a számok.
Alsó tagozatos koromban kiegészítettem a tudásom. Megtanultam szépen, helyesen írni, bár inkább helyesen, mint szépen..., de ettől kezdve papír nem maradt szárazon a közelemben. Hozzáteszem a tanácsokat megfogadva, a szüleim humanisztikus osztályba írattak be.
Talán az eseménydús évek, a konfliktusok, gyermekkori szerelmek hozták meg az első verseket ( ez mai napig nem tisztázódott, s lehet örökké homály marad), melyeket titkon, hét lakat alatt őrzök emlékkönyvemben, a legalsó fiók mélyén. Néha előveszem, elolvasom őket, s eszembe jutnak dolgok, új erőt merítek.
Másodikas koromban elkezdtem hittant tanulni, belemélyedtem a katolikus vallás, s annak is a római ágába. Gondolván a mesékből vett jövőre, hogy egyszer majd oltár elé állok a szőke herceggel, fehér menyasszonyi ruhában. A fehér ruha meg is volt, igaz nem menyasszonyi, ugyanis negyedikben részese voltam az "elsőáldozási" szertartásnak, melyet a közeli templomban tartottak. Majd kisvártatva levizsgáztam és nem csak keresztszülőkkel, de bérmakeresztszülőkkel is büszkélkedhetek.
És persze elmondhatom, hogy egy teljes sort kitesz a nevem leírva...
Felsőtagozatban, s már alsóban is volt némi problémám a matematikával, ami idővel a fizikára is kihatott, s a mai napig kisér(t).
Hatodikas koromban elkezdtem egy regényt (kisebb-nagyobb sikerrel), mely félig-meddig önéletrajzi ihletésű, valamint sokat köszönhetek a fantáziámnak. Persze nem fejeztem be, de nagyon tanulságos így felnőtt szemmel olvasva, és rengeteg emléket őriz.
Sikeresen vettem nyolcadikban a felvételi nyújtotta nehézségeket, s felvettek egy közeli gimnáziumba, majd elköltöztünk és már nem is volt olyan közeli...
Az új környezet megérlelte bennem azt, amit elhallgattam felsőtagozatos éveimben, s ismét tollat fogtam kezembe, és írtam.
Örömömet leltem benne, a papír bár nem válaszolt, mindig meghallgatott.
Eleinte titkoltam, mint egy rossz betegséget, ami furcsa tünetekkel jár, majd szép lassan kiszivárgott, s már nem volt mit rejtegetni. Volt, aki kigúnyolt, volt, aki mellém állt. Semmi komoly szándék nem vezérelt, csak a toll sercegett, nem akart megállni, nem tudtam letenni.
Összegyűjtöttem a verseimet, s létrehoztam egy oldalt. Kíváncsi voltam a véleményre, visszhangra, bizonytalanná váltam, de a kritikák megerősítettek. Így elkezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal.
Másodikas gimnazista voltam, mikor az életem felborult, fordulóponthoz érkeztem, megint döntenem kellett.
Az a nagyon csúnya szó ugrott elő a semmiből, hogy "fakultáció". Mondanom sem kell, hogy a magyart gondolkodás nélkül aláhúztam, beixeltem, bekarikáztam, felkiáltójelet tettem mellé. A fejtörést a második tantárgy okozta. Végül a történelem mellett maradtam.
Igazán, a harmadikas tanév pezsdítette fel a légkört. Ősszel részt vettem egy folyóirat bemutatón, s többen kérleltek, hogy küldjek be verseket. Hát beküldtem, s noha nem publikálhattam, azért visszaírtak, s erősíthettem magam egy kortárs költő kritikáival.
Első publikálásom (az oldalamon kívül) egy veszprém megyei (Tapolca) író, sajtóhonlapján esett meg. Sokat köszönhetek neki, és mondhatni örökké emlékezni fogok, egy toll a fülem mögött mindig visszakacsint. Sokan ismerhetik cikkeimet a leglátogatottabb magyar chatoldalról, a hotdogról (Pszichiátria Magazin) , hol az írásaim gyakran helyet kaptak a főoldalon.
De ez még mindig nem volt elég. Többet szerettem volna mutatni. Ezzel párhuzamosan belevetettem magam a verstan sötét világába, majd pályázatok sorát rohamoztam meg, kisebb-nagyobb sikerrel. Mindemellett nem csak verseket, hanem sporttudósításokat, híreket és cikkeket is szerkesztettem, írtam, s küldtem más lapoknak.
Harmadik tanév végén bukkantam rá egy magazinra (HM), ahol a főszerkesztő szívesen fogadta az írásaimat. Így jelent meg 2 versem és egy szösszenetem a májusi és júliusi számban.
Negyedikes gimnazistaként átértékelődött bennem minden. A napokat belengte az érettségi, s a felvételi furcsa szele.
Sajnos a jövőt még nem tudom, nem látom, csupán egyet tudok, az írást nem hagyom abba!

Ha üzenetet szeretnél küldeni Szandii45 részére, jelentkezz be!

Belépés  |  Regisztráció

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom