Oliver

Gyakran már szinte álmodom.
Én is éltem valaha egy teljesebb életet...
Ilyenkor ismét ismerős ösvényre tévedek,
de arrogáns önigazolásom,
hirtelen rossz útra visz.
Ilyenkor imádkozva egy újabb esélyért,
ha tudatosan nem is,
de ösztönösen megvilágosodik elmém...
és tudom, hogy az élet nem vész el teljesen...
hanem, mint tört üvegcserép
megmarad emlékezetünk
titkos mélységeiben.
mint most is...
mikor újból azt érzem...
közeleg a cél.