Matyi87

Jánoska Mátyásnak hívnak. 1996. augusztus 20.-án, Szent István napján láttam meg a napvilágot.
Az első három osztályt itt a falumban, Inámban végeztem el, majd az iskolát Ipolynyéken fejeztem be. Ezután Balassagyarmatra jelentkeztem, szakközépiskolába. Jelenleg is ide járok...
Néhány jellemzés magamról: Én is csak ember vagyok, de sokszor elbizonytalanodom. Nem vagyok egy társaságot kedvelő típus. Nagyon szeretek egyedül lenni, szeretem a magányt. Testvérem nincsen. Nagyon szeretem a természetet, az erdőjárást. Nagyon szeretek olvasni is, főleg háborús irodalmat, de verseket is. Kedvenc költőm Ady Endre. Nincs nagyon olyan ember e földön, aki tökéletesen megértene engemet. De ez talán így jó, s nem is áll módomban változtatni ezen, de a természetemen sem. És még annyit, hogy irodalom és Történelem-szerető vagyok.
Verseket még Ipolynyéken, az iskolapadban kezdtem el írni. 2011 tavaszától. Azóta is írok, mert írnom kell belső késztetésre. Magamat nem tartom sem írónak, sem pedig költőnek. Soha nem is tartottam. Csupán írok ...
Ami miatt mosolyog az arcom az az, hogy vannak hasonló érzelmű, és gondolkodású emberek itt. Jó, hogy van ez az oldal!

Üdvözlettel: Jánoska Mátyás

Az alábbi címen vagyok elérhető: matyi880@gmail.com, vagy a Skype-fiókomnál: matyi.007

"Szabad, hű tenger volt a lelkem,
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen fáradt, hullámtalan, holt,
Mert igazam volt, igazam volt."
(Ady Endre - Az utolsó hajók c. versének első versszaka).

"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény."
(Ady Endre - Sem utódja, sem boldog őse c. verséből).

Saját idézetek:
Szép az Élet, de nagyon nehéz és fájdalmas. Akkor mégis mi a szép benne? Maga a fájdalmak és érzelmek, a jó és a rossz harca.

Mindennap haladsz előre, telnek napjaid. A jövőbe gondolkodsz és tekintesz, de ha legalább egy aprónyit tekintenél a Múltba, akkor talán teremthetsz világbékét is.

Az Élet-Halál játék, míg élsz, soha nem múlik el. Nem hagy el téged egy pillanatra sem. Ezért érzed azt, hogy boldog vagy, máskor meg nagyon szomorú. De ezt nevezhetjük szimplán afféle Isten-ördög harcnak is.

Természetesen én sem érthetem meg teljesen a Történelmet, de ami megtörtént, s ha gyarlóság volt, tanulhatok az áldott dicsőség Múltjából.

Nem maradtam itt, nem maradtam sehol sem,
De a Múlt:
Átölelt még talán két, hosszú karjaival engemet.
Nem a Jövőben kerestem én megértő emberemet.
(Zengő dal a Múltról c. versem)