Fugemamor

Általában vidám vagyok, ha nem vagyok éhes vagy nincs valami bajom, ezért minden hetedik évben hét fiatal férfit és hét fiatal nőt áldoz nekem a kerületi önkormányzat. Őket gondosan megpucolom, és konyhakész állapotban elteszem a mélyhűtőládámba.

Szeretem a komolyzenét, de sosem tudnám hallgatni, ezért a hangot levéve szoktam nézni az operettközvetítéseket és abban gyönyörködöm, hogy az ott ülő zenebarátoknak mennyire elégedett arckifejezése van.

A labdajátékoknak magam is nagy barátja vagyok, a múltkor is együtt kocsmáztam a Vízipólóval. Én sört kértem, ő meg egy jó korsónyi hideg, kék, klóros vizet, sárga, kerek rágógumival és ólomkatonával.

Az első barátnőmnek gyönyörű tekintete volt. Ahogy sétáltunk az akkor épülő belvárosban, minden kőműves őt bámulta. Akinek a szemébe nézett, az azon nyomban kővé meredt. Most is ott állnak a szerencsétlenek a régi épületek oszlopait és kapuit tartva, ahol akkor voltak.

Csak azért nem írom meg a Világ legjobb versét, mert éppen az nem jut soha az eszembe.