Csabapapa

Így kezdődött

2016. Március 19. ezt olvasom:
„A nap a hold az ég a föld”
És a szavak folytatása, mint kényszer reám tört.
Folytattam,
S első, Apámnak címzett verselésem-megírtam.
Azóta nincs nyugtom, s nap úgy el nem múlik,
Még ha töprengésem akár éjszakába nyúlik,
Kényszeredve érzem, hogy öntsem rímekbe,
Mi barátról, hazáról, ötlik az eszembe.

Azóta, még nincs is egy hónapja,
Ez a huszonhetedik, amolyan sajátos mondóka.
Hát így kezdődött, a folytatást nem tudom,
Míg van mit, s ha tehetem, mégis vállalom,
Érzelmeim, míg lehet, veletek megosztom.