BlackButterfly

"Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva,
Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,
Hogy bár rám tapostál, csókolom a képed,
Örvényekbe dobva álmodom a szépet,
Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?"
Juhász Gyula

"Senki se születik szenvedésre
Kapd csak a sorsod lencsevégre
A véletleneket te hiszed annak
Nézd meg jól, milyen álmaid vannak!
Tudom, hogy nehéz, de nézz csak rám!
Izzítom minden csakrám
Az élet mantráját mormolom
Szellemem átüt a kordonon
Elér hozzád, egészen a szívig
Amíg a többiek csak nézik
Az életed te valóban éled
Ugye mondtam? Nem kell félned!
Ilyen a magányos harcos útja
Mi jön holnap? Ő sem tudja
De ő már itt él a jelenben
Ott látom mélyen a szemedben."

Juhász Gyula : Költők

Vannak poéták, akik sohsem írnak,
Csak a szívükben élnek költemények,
Valami nagy búbánat érte őket,
S azóta lettek költőkké szegények.

Egy szebb világnak épp úgy álmodói,
Rajongás őket éppen úgy hevíti,
És éppen olyan szomorúk, lemondók,
Mint azok, akik - verset tudnak írni!

Pilinszky János: Bár színem fekete

Végül mindig Isten útját követtem,
bár színem fekete.
Ezért, ha egyszer elfogadtatom,
úgy leszek az üdvözültek sorában,
mint leeresztett sötét zászló,
becsavart lobogó,
szótlanul és jelentés nélkül,
és mindeneknél boldogabban.

" If my body is enslaved, still my mind is free. " /Szophoklész/

Akit érdekelnek prózai írásaim is:

http://www.hotdog.hu/alternativa