Bacsol

Kamaszkori próbálkozásaim után nagy szünet következett, s most túl a 45. évemen újra megszállt az írás öröme. Jó formába önteni a gondolataimat, jó örömet okozni másoknak ezzel. Mély tiszteletet érzek az igazi költők iránt, és azt hiszem van néhány ilyen kortársunk ezen az oldalon is. Az ő verseiket várom napról napra, s néha én is írok valamit.

„Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.”