Zigány Árpád rövid verseiköltő, író, újságíró és műfordító |
Vigan fürdik a két testvér
tenger hűs vizében,
Czézár meg a parton őrzi
ruhájukat szépen.
Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,
reá akart ülni...
A kis Jutka megmosdatja,
megfüröszti babáját:
Meglátja ezt a kis Gyurka,
s mindjárt ő is hozzálát...
Kis paripám magyar fajta,
Nincsen sallang, csengő rajta,
Fából van a lába...
Ez ám csak a furcsa eset,
Uram Isten, hogy is esett?!
Szép libáim, kis kacsám,
magot hoztam, egyetek:
Szeretném, hogy meghizzatok
s jó kövérek legyetek.
Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,
olyan nagyot kurjantok...
Félrecsapom a süvegem,
én vagyok a nagy legény;
Ha rágyújtok, a királylyal
sem igen cserélek én...
Jaj, jaj, szegény Bodri kutya
néked ugyan megesett:
Ez a kecske, haragjában,
a szék alá kergetett.
Kis kertemben piros rózsa
kivirágzott hajnalra:
Párosával leszakítom
s betűzöm hajamba:
A többivel telerakom
ezt a kis kosarat...
Öreg bohócz a fiát korán tanítgatja,
Abrincson átugrani, jó korán szoktatja.
Két kis pásztor kora reggel
a mezőre kimegyen:
Legeltetni báránykáját
réten, völgyön és hegyen;
Ha pihennek, a kis Jutka
szépen ölébe viszi...
Jertek, jertek, kis nyulak,
Aki szalad enni kap:
Friss káposzta-levelet,
Jó füvecskét, friss vizet!
Este van, este van, kiki nyugalomba,
Feketén bólogat az eperfa lombja...
Árkon-bokron vígan hajtom
a két futós kecskémet:
Egy kézzel a gyeplőt tartom,
másikkal Erzsikémet...