Zigány Árpád versei az állatokrólköltő, író, újságíró és műfordító |
Jaj, jaj, szegény Bodri kutya
néked ugyan megesett:
Ez a kecske, haragjában,
a szék alá kergetett.
Kis gyerekek, valamit
kérdezek most tőletek:
Vigyázzatok, hogy aztán
okosan feleljetek.
Igaz, derék, hű kutyának
nincsen sehol párja:
Az embernek nincsen nála
hívebb jobb szolgája...
Jaj, de szörnyű lárma ez,
tépi a fülem:
Szinte kábulok bele,
szédül a fejem...
A kis pásztor kecskéjét
hazahajtja szépen,
Olga mindjárt hivja is,
mert ő várta éppen,
Jó káposzta levéllel
kinálja a kecskét...
Három picziny arany-hal
úszkál az üvegben:
De jó dolguk van nekik
ebben a melegben!
Öt kis testvér a nyáron
kilovagolt szamáron;
Egyik ráült, más vezette...
Nincsen olyan fényes dolga
senkinek, mint én nekem:
Egész nap a birkáimat
vezetem, legeltetem...
Pille, pille szállj le rám,
Nem bántlak én, igazán;
Édes mézzel etetlek,
Tiszta szívből szeretlek...
Kis nyulacskák a ketreczben
jaj, de vígan élnek:
Egész nap csak esznek-isznak,
játszanak, henyélnek.
Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat...
Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken...
Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek...