Zigány Árpádköltő, író, újságíró és műfordító |
Vadgalamb száll ágról-ágra,
keresi a párját:
Ha meglelte, turbékolva
a nagy erdőt járják...
Befujta az utat a hó,
fáznak a kis madarak;
Éheznek is, mert a havon
egy szem búza sem akad.
- Hess, te czicza! siczcz, te czirmos! -
még mi nem jut eszébe,
Hogy a kakast megugrasztja,
s kárt tegyen a csirkébe!
Száll a levegőben, száll a léghajó,
Vigan leng a szélben rajta lobogó;
Bár engem csak vinne...
Istenem, de sok virág mosolyog felém;
Tátika, harangvirág, kikirics, kökény;
Egyik piros, másik kék, - jó az illata...
Mi az: madárijesztő?
csupa rongydarab:
S mégis elriadnak tőle
a kis madarak...
Két kis kofa a piaczon
almát árul magában:
Szinültig van a szép gyümölcs
takaros kosarában.
Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek...
De szép fészek! - négy tojás van benne:
Ha kiszedném: - ejnye, de jó lenne!
Igaz, derék, hű kutyának
nincsen sehol párja:
Az embernek nincsen nála
hívebb jobb szolgája...
Pista kiment a rétre, szénát gyűjt serényen,
Meglátszik a szorgalom a csöpp kis legényen...
Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat...
Együtt ül a család, ebédelnek éppen,
Gyurika nagy fiú, - maga eszik szépen;
Ámde a kis Tercsi nem tud enni még...
Csinos czicza falatozott,
És észre se vette,
Hogy a kutya ólálkodva
Bujkál körülötte;
No most mindjárt
hajba kapnak...