Zigány Árpádköltő, író, újságíró és műfordító |
Pille, pille szállj le rám,
Nem bántlak én, igazán;
Édes mézzel etetlek,
Tiszta szívből szeretlek...
Megérett a szőlő, leszüretelik,
Szorgalmas leányok puttonyba szedik;
Ebből a szőlőből lesz ám a jó bor,
Ha majd az édes must megérik, kiforr.
Elfáradtunk a játékban,
most egy kissé pihenünk:
S indulunk is hazafelé,
mihelyt nem lesz melegünk...
Kis nyulacskák a ketreczben
jaj, de vígan élnek:
Egész nap csak esznek-isznak,
játszanak, henyélnek.
Együtt ül a család, ebédelnek éppen,
Gyurika nagy fiú, - maga eszik szépen;
Ámde a kis Tercsi nem tud enni még...
Éjjel jár a bőregér, ha leszállt a nap,
Pusztitja a sok legyet, tücsköt, bogarat...
Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken...
Világitó torony,
tenger közepén,
Mértföldekre látszik
tetején a fény...
Húzom-húzom a fűrészt,
mert favágó vagyok:
A tuskóból pedig majd...
Zúg a tenger, haragos az árja,
Szél és vihar süvöltözve járja;
A hajósnép az életét félti,
Mert a tenger a tréfát nem érti...
Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek...
- Hová, hová, kis Gizike?...
- kimegyek a rétre,
Sétálni megy a babám,
ki a faluvégre:
Megmosdattam, ráadtam
ünneplő ruháját...
Manczi ül a kocsiban,
Ilonka meg tolja,
Bodri mellettük szalad,
vidáman csaholva:
Ez ám csak a mulatság! -
mint a szél repülnek...