Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István rövid versei

csángó költő
1832. február 2. (Zajzon, Románia) — 1862. május 15. (Brassó, Románia)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Harcra vagyok indulóban...

Harcra vagyok indulóban,
Nincsen több bor a kancsóban,
Csaplárosné, violám,
Én még többet ihatnám.

Tovább...

Lelkemadta teremtette...

Lelkemadta teremtette,
Az ágyam már megvetette,
Megvetette halálágyam
Az én égbe rontó vágyam.

Tovább...

Betértem a korcsomába

Betértem a korcsomába,
Betértem és nem hiába,
Mert gyönyörű barna lányra
Esett az én szemem párja.

Tovább...

Égig ugrándozik lelkem

Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevit,
Lelkem nagyobbítja hevit.

Tovább...

Ilkának

Álmaim tündére,
Kedves angyalom,
Lelked szép egére
Röpül fel dalom.

Tovább...

Ifjuságom poharába...

Ifjuságom poharába
Bort ne töltsetek hiába;
Nem kell nékem többé lélek,
Ily világban minek éljek?

Tovább...

Az én, az én arcom...

Az én, az én arcom
De piros,
Az én, az én bajszom
De zsiros;
Piros arcom, zsiros
Bajuszom,
Szeretsz-e igy, kincsem,
Galambom?

Tovább...

Mély tengernek mélységében...

Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy szépen,
Mély tenger rózsám szerelme,
Drága gyöngy benn a hüsége.

Tovább...

Virágzik a rózsabokor...

Virágzik a rózsabokor,
Pirosan virágzik,
Hull az eső szakadatlan,
A bokor megázik.

Tovább...

Előttem Petőfi...

Előttem Petőfi,
Béranger és Heine.
Hogyha a szent lélek
Szivembe lövelné,
Mi szép, nagy és remek
Vagyon e háromban,
S összeolvadnának
Hárman a dalomban...

Tovább...