Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István udvarló versei

csángó költő
1832. február 2. (Zajzon, Románia) — 1862. május 15. (Brassó, Románia)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Dacos barna lányka...

Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én harcot izenek,
S ha enyém lesz babér, győzelem:
Sorsod holtiglan veszedelem.

Tovább...

Azt mondjátok, édes a méz...

Azt mondjátok, édes a méz,
Lám a méz nem édes nékem;
Dús király vagyok, de gyémánt
Föl nem ékesíti székem.

Tovább...

Lányka, égnek vagy szülöttje...

Lányka, égnek vagy szülöttje,
Arcod örök tavasz kertje,
Rózsás fényes paradicsom;
Engedd, hogy nekem virítson!

Tovább...

Sohse volna e földön...

Sohse volna e földön szép kikelet,
Ha te rá nem ragyogtatnád szemedet,
Rut ez a föld, ne pillants rá, kedvesem,
Reám pillants, hadd nyiljék ki szerelmem.

Tovább...

Hogyha lelkem felleg volna...

Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.

Tovább...

Kedves vagy, mint a harmat...

Kedves vagy, mint a harmat
A rózsa rubint orcáján,
Mely fölött csalogányok
Szerelmet valltak éjszakán.

Tovább...

A kihez égő gondolat...

A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te életemnek angyala,
Fogadd szerelmemet.

Tovább...

Betértem a korcsomába

Betértem a korcsomába,
Betértem és nem hiába,
Mert gyönyörű barna lányra
Esett az én szemem párja.

Tovább...

Ilkának

Álmaim tündére,
Kedves angyalom,
Lelked szép egére
Röpül fel dalom.

Tovább...

Rózsa illatával...

Rózsa illatával
Kented hajadot,
Csillogó harmattal
Mostad arcodot.

Tovább...