Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály versei a természetről

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja
1800. december 1. (Pusztanyék) — 1855. november 19. (Pest)

Szerző figyelése

(A természet örök könyvét...)

A természet örök könyvét forgatni ne szünjél...

Tovább...

(Titka teremtésnek...)

Titka teremtésnek a természetbe merűlt el...

Tovább...

A virág leszakasztásakor

Én kiszakasztlak ugyan gyökeredből gyenge virágszál...

Tovább...

Intés a vackorhoz

Körték vadja maradj békén, jó polyva között vagy...

Tovább...

Csalogány

Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak;
Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar.

Tovább...

Remete sirja

Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve,
Kit szent gondjai közt csendesen ére halál.

Tovább...

A nyárról

Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,
Mely az éhségnek hív elüzője leve.

Tovább...

Vizgyógy

A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál;
Gát, de merészeknek pálya világokon át.

Tovább...

A tavaszról

Borzasztó télnek hidege már hátra nyomulván
A Tavaszi kikelet jőve előre viszont.

Tovább...

Az őszről

Eltűnt a Nyárnak hévséges színe előlünk,
Jól tévő jelei kár, hogy enyészni tudók.

Tovább...