Vörösmarty Mihály versei a természetrőlmagyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja |
A természet örök könyvét forgatni ne szünjél...
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak;
Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar.
Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve,
Kit szent gondjai közt csendesen ére halál.
Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,
Mely az éhségnek hív elüzője leve.
A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál;
Gát, de merészeknek pálya világokon át.
Borzasztó télnek hidege már hátra nyomulván
A Tavaszi kikelet jőve előre viszont.